Tősgyökeres budapesti barátaim tágra nyílt szemekkel néztek rám e szó láttán/hallatán. Magyarázatot vártak. Hát tessék, most megkapják!
Persze nagyképűen úgy tehetnék, mintha nekem születésemtől fogva ismerős lenne a szó. De nem. Mi egyszerűen kemény lebbencsnek hívtuk ezt az ételt.
Mondjuk ahogy látom, nem csak ez a két változat létezik. Egyes helyeken öhömnek, öhönnek, öreg lebbencsnek is nevezik.
Bármilyen néven fusson is, én nagyon szeretem ezt a pásztorételt, melyet eredetileg bográcsban kell készíteni. Nyilván úgy az igazi, de itt a városban megteszi a lábas is.
A családban kb. így készítjük:
A hagymát az olajon megpiríjuk, hozzáadjuk a felkockázott szalonnát, és amikor az is kezd pirosodni, rátesszük a nyers lebbencs tésztát, amit szintén megpirítunk egy kicsit.
Ezután jön a felkockázott krumpli, paprika, paradicsom, kolbász. Persze só és bors is.
Amikor így is pirítottuk 1-2 percet, akkor felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje, és kis lángom megfőzzük. Akkor jó, ha már puha, és nincs leve. Ha egy kicsit odakap az alja, még jobb :)
Aki még nem próbálta, kóstolja meg. Aki rég nem főzött, csinálja meg újra! Aki pedig másképp csinálja, írja meg! :)
