Itt az idő, újra előkotorászni a jól bevált recepteket. Mézeskalácsból nekem ez a legkedveltebb, hiszen alkalmas minden olyanra, amit csak ki lehet hozni az alaptésztából. Készülhet belőle házikó, fenyő, a hagyományos figurák kilyukasztva a karácsonyfa ékességei lehetnek. 

Hv.:

A tésztához: 

60 dkg finomliszt

20 dkg porcukor

2 kk szódabikarbóna

1 kk fűszerkeverék

2 tojás

2 ek puha margarin

20 dkg méz

A pornemű hozzávalókat átszitáljuk és alaposan összekeverjük. A tojást, margarin és mézet jól kikeverjük, majd fokozatosan hozzáadjuk a lisztes keveréket. A tésztát jól kidolgozzuk, alufóliába csomagoljuk, és legalább egy napig hűvös helyen érleljük. 

A tésztát kis részletekben kinyújtjuk kb. 2 mm vastagra. Kiszúróformákkal különféle figurákat vágunk ki. A figurákat egymástól biztonságos távolságra, vajjal kikent sütőlapra tesszük, és előmelegítet ( kb. 200C ) sütőben néhány perc alatt barnáspirosra sütjük. A figurák sütéskor mintegy 1/3-al nagyobbra híznak. Még melegen egy késsel lepattintjuk mindet a sütőlapról, és egymás mellé téve hűlni hagyjuk. Ne rakosgassuk egymásra, mert meghajlanak. 

Díszítés: 

A máz hozzávalói ( ez a mennyiség a fenti adaghoz elegendő): 

12 dkg nagyon finomra darált, átszitált porcukor, 

1 friss tojásfehérje

A tojásfehérjét habbá verjük, közben fokozatosan hozá adjuk a porcukrot. A máz akkor jó, amikor "szálat húz". 

Nejlonzacskóba töltjük, sarkába apró lyukat vágunk. Ezzel kész az íróka, máris díszíthetünk. Arra kell törekedni, hogy díszítés közben a szál ne szakadjon meg, a vonalakat bátran, lendületesen rajzoljuk, a zacskót egyenletesen nyomjuk. Az íróka lehetőleg ne érintse  a süteményt. 

A megírt sütit legalább két órán át hagyjuk száradni.