Felénk a palacsintasütés mindennapos dolog, miután, ha a középső gyermekem kérdezem, mit enne, a legelső és leggyakoribb válasz a palacsinta. Így van, hogy heteken át naponta, kétnaponta sütök eltérő mennyiségeket. Mindent összevetve azt gondolom mikor már a negyvenedik darabot teszem tányérra, ez ipari mennyiség, el nem fog fogyni, de akkor jön a picilány, és kettő évesen eltüntet belőle ötöt. :)
A sütő többféle lehet. Azok az óriási méretűek csak egy kerek lapon készülnek, spatulával eloszlatva a tésztát. Lehet kapni házi használatra tapadás mentes bevonatút. A magam részéről a hagyományos fém sütőre esküszöm, de hogy ki-miben szereti kisütni ezt a jól variálható alapot, habitustól függ, mint ahogyan az is, végül hogyan kerül felhasználásra.
Amit most közödre adok, az általam követett, de ez nem jelenti, hogy a többi recept rossz lenne. Sőt! Annyi, hogy nekem ez vált be.
HV.: (12 db-hoz)
20 dkg liszt
2 tojás
1/2 l folyadék
( én felesben szoktam, tehát 2,5dl tej, 2,5 dl szóda)
egy csipet só
1/2 dl olaj
egy csipet kristálycukor
fél citrom reszelt héja
( Utóbbi kettő természetesen csak abban az esetben, ha édes lesz a töltelék!)
A száraz anyagokat beleteszem a robotgép keverőtáljába, hozzáadom a tojásokat, elkezdem kevertetni. A tejet a vízzel összeöntöm, és folytonos keverés mellett több részletben hozzáadom a folyadékot. Addig nem öntök hozzá sokat, csak olyan nokedli tészta sűrűségűre hagyom, míg a csomókat el nem dolgozta a gép. Utána már higítom a maradék tejes - vizes keverékkel. Akkor van kész, mikor csomómentes. Ekkor még hozzákeverem az olajat, és mehet is pihenni egy fél órára a hűtőbe. ( Többet is be lehet keverni, hűtőben eláll egy-két napot. ;) )
A szódavizet le lehet cserélni szénsavas ásványvízre, de sima vízzel is ugyan olyan jó lesz. Ha nincs otthon tej, szabad csak vízzel is, kissé keményebb lesz a tészta állaga, de ha kívánja az ember, nincs mese. ;)
Nem lesz semmi baj abból sem, ha azonnal hozzáfogunk sütni.
Apropó, a sütés. Veszem a sütő edényt, felforrósítom, majd egy kis olajjal megfuttatom. Éppen csak annyival, ami "kenést ad" a tésztának, hogy ne kapjon oda. Mikor már füstöl, egy merőkanál tésztát teszek a serpenyőbe, és elkezdem kissé féloldalra döntve, körbe körbe járatni a tésztát. Mikor már nincs benne folyékony rész, leteszem, és addig sütöm, míg nem látom, hogy a széle kissé színesedik. Akkor megmozgatom, rázogatom picit. Ha minden része felválik, körbeforgatom, majd egy hirtelen mozdulattal feldobva megfordítom. Ez nem előírás, a feldobálás, lehet spatulával, tompa késsel, amivel kényelmes. Majd megsütöm a másik oldqalát is, ez már csak pár másodperc. Tányérra szépen egymás tetejére borítom.
Ha van időm, utólag betöltöm. Azért van, mikor az apró kezek már viszik is, amint kisül. :D
A töltelékről csak annyit, mi sokfélét eszünk. Az édesek közül a klasszikus kakaós, túrós és lekvárosokon túl töltjük dióval, mákkal, almával, pudinggal, kerül bele nutella, meg a feketeerdő torta meggyes tölteléke is.
Sósat ritkábban készítek, de amint marad pörkölt, azért egy tejfölös mártással igen ízletes töltelék készülhet belőle. Itt említeném meg azt is, van itt egy fantasztikus palacsinta ház, ahol van egy sonkás töltött- rántott verzió, aminek, legyen bármennyire költséghatékony az itthoni elkészítés, időnként nem tudok ellenállni.
A tálalás persze olyan sokféle, amennyien mi magunk vagyunk. Itt egy édes, és egy sós variációt mutatok. Persze ne felejtsük el megemlíteni, hogy igen ízletes levesbetétté válik, mikor csíkokra metéljük, majd aranyló húslevessel megkínáljuk.
